-Ááááááááá-ordítottam és felriadtam hogy csak álmodtam.Markot már 2 napja nem láttam,Szofyt se. Felöltőztem és elindultam lefelé,útközben találkoztam a nővéremmel Isabellával.
-Szia te síkítottál?-kérdezte meglepően.
-Szia igen de csak rosszat álmodtam!-mondtam és tovább akartam indulni.
-Jól vagy?-kérdezte és rám nézett úgy mintha haldoklok.
-Én remekül vagyok!-mondtam és megint el akartam indulni de vissza fogott úgy mint az előbb.
-Úgy nézel ki mint egy zombi de most komolyan mondom!-mondta és megfogott fölrángatott a szobájába ,hogy ki sminkeljen.Nagyon nem volt kedvem de nem ellenkezhettem.
-Na ezt így meg így picit ebből abból és végül kész!.-beszélt magában Isabella.
-Mire jó most ez így szép vagyok!-mondtam és Isabellára néztem. Isabella elindult egy doboz fellát ahol sok tükör volt.Nem értettem hogy mit keresett mert több tükör van ott mint nekem.
-Mit keresel !-kérdeztem mert már uncsiztam.Már mióta ott ültem.
-Tükröt keresek!-mondta és folytatta a keresést.
-Na komoly menyi tükör van már ott egy biztos jó lesz!-mondtam szemrehányóan . Isabella csak a szemével nézett ide és máris éreztem hogy nem kellet volna ilyet mondanom.Még mindig keresett tükröt.
-Na végre megvagy drágám!-mondta és vissza tette a dobozt és felém közeledett egy szép tükörel és régi fésűvel.Megmutatta hogy hogy festett ki,nagyon szép voltam.Elmesélte hogy a tükör dédnagymama mamájától származik úgy mint a fésű csak mind a kettőnek más a története. Felálltam.
-Köszönöm hogy kisminkeltél Isabella de most mennem kell!-mondtam de nem mentem mert láttam Isabella arcán hogy kérdezni akar valamit.
-Hova mész?.-kérdezte.
-Megkeresem Markot.!-mondtam és indulni készültem mikor Isabellától hangokat hallottam.(nem gázt)
-Miaz-kérdeztem meglepően!Valamit biztos titkol,látszik rajta.Ismerem a nővérem aszem.
-Ő semmi!-mondta és a fésűt meg a tükröt vissza tette a dobozba és a dobozt vissza rakta a helyére.
-Valamit tudsz de nem mondod meg!-mondtam és dühősen néztem rá mintha meg akarnám enni.
-Nem csak az a baj hogy elmész!-mondta,de láttam hogy nem mondott igazat de annyira nem érdekelt ezért ezt válaszoltam.
-Oké!-na mentem felvettem a kabátom és elindultam sétálni.Már megint az erdőben sétáltam de már nem lepet meg.Egyszer csak Szofy jelent meg mellettem.Nagyon örültem neki rég láttam!
-Szia,hogy vagy ?-kérdezte tőlem Szofy.
-Remekül de nem láttad Markot?-kérdeztem.
-Sajnos nem!.mondta és együtt mentünk tovább sétálni.Egyszer csak hangok jöttek a bokorból és előugrott egy farkas meg akart támadni de Szofy megállította.Mélyen a szemébe nézett.5 perc után elengette a farkas fejét és a farkas szép lassan elment.Mi meg folytatuk a sétát. Szofy elmesélte hogy átadta a farkasnak emlékeit és a farkas látta hogy nem voltam vámpír.Azt is elmondta azért hitte hogy vámpír voltam mert amiért Markóval sokat lógtam így a szaga rám is átterjedt.Nagyon elgondolkodtam hogy Mark most mit csinálhatott.Megérkeztünk egy sátoros helyre. Szofy azt mondta itt lakik apja és a törzse.Szofy azt mondta hogy a gonosz vámpírok elpusztították a falu felét ami megmaradt azok a megmenekültek.Nagyon sajnáltam őket.
-Itt alszol Julie!?-kérdezte Szofy!Szerintem a nővérem úgy is megengedi.Felhívtam és igent mondott.
-Na mit mondott?-kérdezte Szofy
-Igent!-mondtam. Szofyval bementünk a faluba.Mindenki engem nézett mert érezték a vámpír illatom.Szofy mesélte hogy ebben a faluban farkasok élnek.Szofy mesélte hogy apja legnagyobb elensége Stefanny volt nagyon érős vámpír volt .Stefanny 300 éves volt ,sok csatát vívott meg a farkasokkal.Egyszer csak egy szép nagy kunyhóhoz értünk.Itt lakott Szofy és családja.A családja nagyon kedves volt velem de az apjával még nem találkoztam.Este lett de sajnos teli hold volt,de nem tudtam hogy ilyenkor a farkasok vónyítanak.Nem bírtam aludni.Ezért kimentem és láttam a fekete farkats. Gyönyörű volt a hold is meg a farkas is.Elindultam volna ha nem halottam volna morgásokat így vissza fordultam.ÁLMOM:most is egyedül voltam a barlangban hangokat hallottam megint megfordultam és..................!
-Áááááá-ordíbáltam .Megint ugyan az a álom.Mindig ezt álmodom.Egyszer csak Szofy jött be.
-Minden rendben?!.kérdezte.
-Minden a legjobb rendben!-válaszoltam.Nagyon jól aludtam nem is hallottam a farkasok vonyítását.
-Szofy este láttam apukádat!-mondtam.
-Az jó!-mondta.
-Szép volt!-mondtam félénken mert egy idősebb és egy apukára nem szokás ilyet mondani.
-Haaaa,kösz megmondom neki!-nevetve mondta és elindult én meg utána rohandtam.
-Ne mond el neki!-ordíbáltam Szofy után.Egyszer csak a farkas akit láttam oda jött és előttem változott emberé.Leült egy székre és megkérdezte.
-Mit ne mondjon meg?
-Öm..nem önnek hanem a húgomnak!-mondtam de tudtam hogy látszott rajtam hogy hazudtam.
-Ja jó !-mondta.
-És szólj a lányomnak hogy kísérjen haza.!-mondta és felállt közben mondani akartam valamit de elment.
Mentem Szofy után de meg se szólaltam.Haza értem.A kapuban találkoztam Markal.Ordítottam:
-Markkk!-ahogy csak kifért a tokomból.
-Szia Julie!-köszöntött.Elkezdtem futni hozzá mikor oda értem felvett és megpörgettet és vissza tett.Nagyon örültünk egymásnak.
-Hogy vagy?-kérdezte Mark.Még mindig nem mondtam el neki hogy szeretem vagyis hogy csak kedvelem.
-Jól és te?-kérdeztem és csak most jöttem rá hogy milyen dühős is vagyok rá.
-Jól,köszi!-mondta nyugottan.
-Hol is voltál 3 napja el tűntél?-kérdeztem felemelt hanggal.
-Bocsi hogy nem szóltam csak elmentem a klán vezetőjéhez,megkérdezni hogy miújság!-mondta és közben megölelt.Tudta hogy ezzel el tudja terelni a témát,de most nem adtam a derekam.
-Választ várok vagyis konkrét válasz!-néztem a szemében.
-Sajnálok nem mondhatok semmit!-mondta és Szofyval meg Markkal bementünk a házba.
-Itt alszol Julie!?-kérdezte Szofy!Szerintem a nővérem úgy is megengedi.Felhívtam és igent mondott.
-Na mit mondott?-kérdezte Szofy
-Áááááá-ordíbáltam .Megint ugyan az a álom.Mindig ezt álmodom.Egyszer csak Szofy jött be.
-Minden rendben?!.kérdezte.
-Minden a legjobb rendben!-válaszoltam.Nagyon jól aludtam nem is hallottam a farkasok vonyítását.
-Szofy este láttam apukádat!-mondtam.
-Az jó!-mondta.
-Szép volt!-mondtam félénken mert egy idősebb és egy apukára nem szokás ilyet mondani.
-Haaaa,kösz megmondom neki!-nevetve mondta és elindult én meg utána rohandtam.
-Mit ne mondjon meg?
-Öm..nem önnek hanem a húgomnak!-mondtam de tudtam hogy látszott rajtam hogy hazudtam.
-Ja jó !-mondta.
-És szólj a lányomnak hogy kísérjen haza.!-mondta és felállt közben mondani akartam valamit de elment.
Mentem Szofy után de meg se szólaltam.Haza értem.A kapuban találkoztam Markal.Ordítottam:
-Markkk!-ahogy csak kifért a tokomból.
-Szia Julie!-köszöntött.Elkezdtem futni hozzá mikor oda értem felvett és megpörgettet és vissza tett.Nagyon örültünk egymásnak.
-Hogy vagy?-kérdezte Mark.Még mindig nem mondtam el neki hogy szeretem vagyis hogy csak kedvelem.
-Jól és te?-kérdeztem és csak most jöttem rá hogy milyen dühős is vagyok rá.
-Jól,köszi!-mondta nyugottan.
-Hol is voltál 3 napja el tűntél?-kérdeztem felemelt hanggal.
-Bocsi hogy nem szóltam csak elmentem a klán vezetőjéhez,megkérdezni hogy miújság!-mondta és közben megölelt.Tudta hogy ezzel el tudja terelni a témát,de most nem adtam a derekam.
-Választ várok vagyis konkrét válasz!-néztem a szemében.
-Sajnálok nem mondhatok semmit!-mondta és Szofyval meg Markkal bementünk a házba.